Mi is az a Scope 1-2-3?

Idén hatályba lépett az Európai Unió CSRD rendeletéhez igazodó hazai ESG törvény, ami már 2024-ben is komoly feladatot jelenthet a tőzsdén jegyzett, vagy a pénzügyi területen tevékenykedő nagyvállalatok számára, illetve ezen cégek KKV beszállítóinak is. Számos multi cég szólíthatja fel idén beszállítóit, bekérve többek között az éves CO2 egyenérték kibocsátást.

Ebben a kontextusban kiemelt jelentősége van a ‘Scope’ kibocsátási kategóriáknak, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy pontosabban mérjék és jelentsék környezeti lábnyomukat. A Scope 1, 2, és 3 kibocsátások különböző aspektusai a vállalatok szén-dioxid kibocsátásának teljes spektrumát fedik le, minden egyes kategória sajátos jellemzőkkel és jelentéstartalmakkal bír. Cikkünkben ezeket a kategóriákat járjuk körbe.

A World Resources Institute (WRI) és a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) 2001-ben hozta létre az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentéstételi módszertant (GHGP), ami a a kibocsátásmérés egyszerűsítését és az emissziócsökkentési lehetőségek azonosítását tűzte ki célul. A GHGP szerint minden kibocsátást három különböző Scope-ra bontanak, melyek közül a Scope 1 és 2 kibocsátások jelentését számos ország és szervezet előírja, míg a Scope 3 kibocsátások mérése többnyire önkéntes.

Scope 1

Amikor a Scope 1 kibocsátásokról beszélünk, elsősorban azokra a közvetlen kibocsátásokra gondolunk, amelyek egy cég saját tevékenységéből adódnak. Ez magában foglalja minden olyan szén-dioxid kibocsátást, amely közvetlenül a cég telephelyein, gyáraiban vagy irodáiban történik. Például, ha egy cég saját járműveivel szállít, vagy saját kazánjaiban fűt, a keletkező kibocsátások mind ebbe a kategóriába tartoznak.  Ezek a kibocsátások közvetlenül a vállalat tevékenységeihez kapcsolódnak, így ezek kezelése és csökkentése általában a legegyszerűbb.

Scope 2

A Scope 2 kibocsátások a vállalatok által vásárolt energiából – például elektromosságból vagy távfűtésből – származó közvetett kibocsátásokat jelentik. Ezek olyan kibocsátások, amelyek nem a vállalat közvetlen tevékenységéből, hanem az általuk felhasznált energia előállításából erednek. Példaként említhető a vállalati irodákban vagy gyártóüzemekben használt áram, amelynek előállítása során keletkeznek kibocsátások az energiatermelő létesítményekben. A vállalatok a zöldenergia-beszerzéssel és az energiahatékonyság növelésével csökkenthetik ezeket a kibocsátásokat.

Scope 3

A Scope 3 kibocsátások azokat a közvetett kibocsátásokat jelentik, amelyek nem a vállalat közvetlen tevékenységéből vagy energiavásárlásaiból erednek. Ezen a szinten a teljes vállalati értékláncot figyelembe kell venni. Ezek a kibocsátások a legnehezebben kezelhetők, hiszen olyan tevékenységekből származnak, amelyek a vállalat közvetlen ellenőrzésén kívül esnek. Ide tartoznak például a beszállítók által előállított termékek és szolgáltatások előállítása során keletkező kibocsátások, a dolgozók üzleti utazásai, vagy akár a termékek végső felhasználói által okozott kibocsátások.

Ezen a szinten jelentkezik az ESG törvény és a többi fenntarthatósági szabályozás közvetett hatása is. Hiszen lehet, hogy egy kisvállalkozásra ezek a szabályozások jelenleg még nem érvényesek, azonban, ha bármely partnere érintett, akkor közvetve az ő fenntarthatósági tevékenysége is befolyásolja azt az üzleti kapcsolatot.